Tegnap semmi érdekes nem volt. Kivéve, hogy most az egyszer értettem és követtem a bev.prog. gyakot! Na jó, volt már ilyen régebben is, de most nagyon vágtam :) Analízisen szintén, de az analízis az nem olyan nehéz, főleg Pál Jenővel...
Este voltunk melózni Vmv Szabival. Jól elfáradtam. Meló után hívtam volna Krisztit sörözni, de épp máshol volt/van.
Mára pedig azt terveztem, hogy bev.mat.II. gyak után bevásárolok Tescoban egy pár dolgot ehhez. Esélyes, hogy ehhez már Szasza segítségét kell kérnem, persze a prezentálásnál nem fogom bevallani. Mondjuk a köretet (vagy barnarizs lesz mellé, vagy krumpli sütve, még nem tudom) már magamtól fogom elkészíteni... Ez még meg. Reméljük, hogy :
a., sikerül elkészíteni (asszem Szasza se csinált még ilyet)
b., sikerül vele örömet szerezni Krisztinek (amihez az kell, hogy ma ráérjen, meg itt legyen, meg finomra sikeredjen)

Ehh.
Hiányzik Kriszti. Igazából már onnantól kezdve, hogy reggel elmegyek (vagy elmegy) suliba. Minden pillanatban azt várom, hogy mikor jön vissza, mikor ír sms-t, mikor hív fel. És zavar, hogy egyiket se nagyon teszi. Az esetek 99%-ában én megyek fel hozzá, én írok sms-t, én hívom :) Vagyis :( Ő ezt miért nem teszi? Vajon bennem van a hiba?
Ma is írtam neki sms-t, de még nem válaszolt. Türelmetlen lennék? Való igaz.
Vagy netán túlságosan ragaszkodó vagyok? Ez is lehet.
Túl nagyok az elvárásaim? Fogalmam sincs. Lehet.
Valami belső feszültség tölt el egész nap, de amikor találkozunk, akkor ez egy pillanat alatt elszáll, és már csak ő marad."Csak nézem a szemed" (Kowalsky meg a Vega) Bár egy párszor (na jó, sokszor) mondta, hogy ne nézzem. De miért ne? Miért ne gyönyörködhessek benne?
Ja, és féltékenykedni is szoktam. Csak úgy. Mert az jót tesz az emésztésemnek.

Most meg épp lazulós zenéket hallgatok, hogy kimenjem belőlem egy időre a feszültség.
Szasza meg csak nem akar jönni, pedig azt mondta, segíteni fog. Mondjuk végül vettem mézes-mustáros szószt, meg egy fél kiló csirkemellet. Meg rizst. Úgyhogy ha nem jön záros határidőn belül, akkor megyek, és egyedül fogom megcsinálni. Előre félek a végeredménytől.
Hm. Ha már a félelemről van szó. Vajon attól félek, hogy elveszíthetem? A válasz a kérdésre : igen. Keresem a bizonyosságot, de nem találom. Na mindegy.

---

update: Vagy lehet, hogy megint csak túl sok kv-t iszok, és delúzióim vannak... :)

Fasza.
Kriszti másnapos, és nem kellett neki amit főztem. De jó, hogy emiatt most nem biztos, hogy haza tudok menni... Ugyanis a hozzávalókat a hazaútra félretett pénzből vettem meg. De jó. Tudom, tudom, senki se kérte, hogy áldozatokat hozzak. Én meg csak örömet akartam szerezni, de úgy tűnik, még ez se megy...
Bár a hazaútra kölcsön tudok kérni, de nem szeretek.
Emellett még együtt sem tudtunk lenni, mivel msn-ezik a legjobb barátnőjével, és youtube-ozik közben. Este meg valószínű, hogy nem jön le. Magától még eddig se nagyon tett ilyet. Vagy esetleg azt mondja, hogy ki szeretné magát aludni, amit megértek... Olybá tűnik viszont, hogy ő nem ért meg? Vagy nem tudom...
Most egy pöttyet pipa vagyok.
Túl nagy kérés, hogy naponta együtt tudjunk tölteni egy-két órát? Vagy ismét: A hiba az ön készülékében van...

---

update ismét:
Ilyen se volt még. 3 post egy nap alatt.
Sikeresen megharagítottam Sipit, mivel használtam a wokját, és kiöntöttem a benne levő olajat. Bár adtam neki egy liter olajat (elmondása szerint annyi is volt benne), de ettől függetlenül még szarul érzem magam emiatt.
És még:
"a jóság, a jó nem köthető feltételekhez." Stuart Herrington: A te országod. => Ezek szerint én nem vagyok jó. Bár furdal a lelkiismeret sok dolog miatt, és a "nagyok" szerint ez jó.
Something wrong is with me.
"Hol van a lelki béke" Alvin és a Mókusok: Túl késő

No, nézegettem telefont. Igen. Kütyümán vagyok.
Ami tetszett : SonyEriccson W710 Az ára mondjuk riasztó... 30 ropi környéke jelenleg. Ehhez még jönne a Memory Stick Micro ára, ami szintén sok. Meg az, hogy jelenleg 2 gb az, amit megengedhetnék magamnak maximum. Bár, most nézegetve az árgépen, 10 ropiért kaphatnék még 4 gigásat is... A 8 giga jobb lenne, de az meg kb. a duplája. Egyébként azon filózok, hogy lehet el kellene adni a nem használt elektronikai cuccaimat, és az abból befolyó pénzt fordíthatnám erre...
Hmm, mindjárt meg is csinálom... Majd, ha feltöltöttek az akksik.
Szoctám: 47600 pénzt utalt az etr. Zsír. Hát még, ha (ezek szerint) jövő hónapban megjön a Jeges Est meg a Lágymányosi Bál pénze is!
Lássuk csak, mire is kell nekem pénz (az életben maradáshoz szükségeseken kívül, avagy elkapott a vásárlásláz):
SonyEriccson W710 - kb. 30 ezer
Sony DR-BT21G 19 ezer
Legalább 4 Gigás MS Micro : 10 ropi
És ami a legfontosabb: legalább egy giga memória. Habár az Everest DDR SD-RAM-nak mondja, de én nem hiszek neki. Szóval PC2700-as memóriamodul kell, de ízibe'! Árgépen lelt ár : kb. 14 ropi

Ez így összesen 73 ezer pénz. Hmm. Ez sok. nagyon sok. No nem baj, majd gyűjtögetek. A leghamarabb beszerzett eszköz egyébként a memóriamodul lesz, mer' az kell! Amint megjön a szoctám, le is adom a rendelést. A többivel meg várok. Úgyis kell még pénz többek között a Metal Liget Fesztre is...
Hmm, lehet, hogy a telefonomat is el kellene adnom? :) Na jó, azt majd csak akkor, ha meglett az új... Kellenek róla az sms-ek, úgyhogy marad.

Délután még jön Menta teázni, akit egyúttal jól le is húzok egy Csillagpor könyvvel... Esélyes, hogy hazaút alatt elolvasom majd...
Szóval, napi teendőim:
- Mosni (muszáj, mert nincs már zoknim)
- Mentával teázni
- Krisztivel lenni (ha végzett a suliban)
- Tanulni a holnapi bev.prog zh-ra
- Esetleg Fotósboltolni egy kicsit :)

Utálom, amikor megérzéseim vannak. Bővebb beszámoló majd holnap, amikor visszakaptam a laptopomat. Elöljáróban: ld. szabi blogbejegyzése a mivagyunk blogon.

Szóval. Tegnap teáztunk egy jót Mentával. Kaptam tőle Battle Royalt, és egy szép nagy Csillagpor posztert. Beszélgettünk.
Nagyobbrészt az ő felvetésére ejtettem meg egy esedékessé vált beszélgetést Krisztivel. Azt a bizonyos beszélgetést. Megkérdeztem tőle, hogy komolyan gondolja-e ezt a kapcsolatot. A válasz "Nem tudom" volt. Itt már nagyon sejteni lehetett, hogy az események és a beszélgetés számomra kedvezőtlen irányt fognak venni. Vettek is. De már emiatt nem kell bizonytalanságtól szenvednem. Ennek "örömére" este megittunk Szabival egy sört. Ma pedig Borcsival ittunk meg egy sört.
Ma voltam még bev.prog. zh-t írni, az eredmény a fentiek majdnem egyenes következménye legnagyobb valószínűséggel.
Tanulság: Ha egy kapcsolat véget ért, nem rágódni kell rajta, hanem értékelni a pillanatnyi szépet és jót. Az örömöt, amit éreztél. Az első blogbejegyzéseim között volt, de most még egyszer:
"Egy homokszemben lásd meg a világot. Egy vadvirágban a fénylő eget. Egy órában az örökkévalóságot. S tartsd tenyeredben a végtelent."
Legfeljebb nem ugyanebben a formában.
Most még bánkódom egy kicsit, de remélhetőleg idővel (ismét) talpra állok...

Holnap megyek haza, és ismét de jó, hogy nincs pénzem semmi nőnapi ajándékra...

Megjött a szoctám.
Szóval ma (vagy holnap) remélhetőleg meg tudom venni a memóriát a gépbe. Zsír.
Szombaton voltam melózni, jó volt. Aztán nővéremék pont fent voltak Budapesten, így felajánlották, hogy hazavisznek. Zsír. Aztán eszembe jutott, hogy a koliban hagytam a telefon töltőjét. Úgyhogy vissza. Visszafele úton a kocsiban levő PNA érdekes útvonalat választott ki. Nem a 3-as vonalán mentünk, vagy legalább a főúton, hanem a Leányka utca után fel jobbra kis utcákon jobbra-balra kanyarogva... Visszafele mondtam, hogy inkább én navigálok.
Szombat este még gépeltem nővéremnek egy pár tízezer karakter egy nagy zacskó csokival bevont mogyoróért :)
Aztán vasárnap: Reggel kelés, fürdés, pakolás. Irány népszavazni, aztán busz-vonat fel Pestre. 3-tól kb. éjfélig meló. Jó volt, a kifizetett munkaidő nagy részén nem tudtunk mit csinálni, mert ment a rendezvény. Nem baj, azért elvoltunk. Este visszahoztak kocsival. Még megittunk Tomekkel egy-két sört, aztán goto ágy; end. Büffetben láttam Krisztit a baráti társaságban, nos igen. Nem volt egy túl kellemes pillanat... Mindegy, elmúlt.
Ma pedig még meg kell érdeklődnöm, hogy biztosan jó-e a gépembe az a memória, aztán vásárolni. Ill. még édesapámnak fogok venni születésnapjára egy Da Vinci Kód-ot, mert nővérem szerint azt el szeretné olvasni, de elég drága könyv...

Ismét egy nap a végéhez közelít.
Miket csináltam ma:
- Felkeltem
- Kv-cigi-sudoku a büffetben
- B*sztam bemenni gyakra (mondjuk minek, a beadandót már múlt héten beadtam)
- Olvastam a Battle Royalt (ld. később)
- Voltam könyvtárban
- Voltam bookline boltban a BTK-val szemben

Akkor egy kicsit részletesebben, rávilágítandó önnön létem sekélyes és értelmetlen voltára:
Szóval, reggel felkeltem. Nagy nehezen kipislogtam az álmot a szememből (ugyanis kb 4 órát aludtam), aztán lementem a büffetbe kávézni egyet Szaszával. Ezután azt hiszem kómáztam még egy sort idefenn, ill. próbáltam kitalálni, mihez is kezdjek a mai nappal. Sajnálatos módon (az ebből a szempontból negatív tulajdonságom) a ragaszkodás érzése ismételten bevette magát a koponyám fala mögé, hogy ott aztán pchihés értelemben vett fájdalmas és gyomorgörcsöltető emóció-adagokat adjon random változó időközönként. Igen, tudom: fölöslegesen görcsölök, a helyzet nem lesz jobb ettől. Ettől függetlenül ez nem változott az eddig szerzett tapasztalataimtől függetlenül. Biztos azért, mert eme tulajdonságomat az a bizonyos felettes én (vagy mi, Freud biztos jobban meg tudná fogalmazni, vagy akár egy pszichológiát tanult ember) hasznosnak találta. Úgyhogy nem az én hibám :)
10 óra környékén ismét lementem egyet kávézni, aztán meg 13 óra környékén is. Akkor már kezdtem ébredezni (vérnyomás a helyén, mint a cövek). És rájöttem, mit is kellene kezdeni a mai nappal: Elmenni könyvtárba, ill. venni édesapám születésnapjára könyvet, a Da Vinci kódot. Aztán kimentem még egy cappucino-ért a kávégéphez, mert hát valahogy el is kellene indulni. Egy óvatlan mozdulattal sikeresen befestettem a Battle Royal nem gerinc felőli oldalát  barna színűre. Úgyhogy azt is vennem kellett. Emellett néztem a memóriákat, és ami nekem megfelelő árú lenne, az helyileg nem jó. Szóval mégiscsak Kingston lesz belőle, és 20 ropiért... Fogy a pénz, jee. Meg be is fizettem ma a kolidíjat.
A továbbiakban a könyvtárba menetel a bénázás jegyében telt:
Kifele menet a buszváróba majdnem hasaltam egyet, egy orvul elébem kerülő útburkolat jóvoltából. Semmi baj, laza mozdulattal elhagyjuk a tett helyszínét.
Aztán a MórZsi-n felszálltam egy valamilyen piros jelzésű buszra, gondolva arra, hogy biztos megáll az Astoria-n. Nos, nem.
A Blahán leszállás közben majdnem ismét hasaltam egyet. Itt már sejtettem, hogy a mai napra a szopásra kijelölt személy a fenti hatalmasságok (nem, nem tanszékvezető, rektor és dékán :P) én lettem. Itt az ekkorra már kissé megtépázott méltóságom maradékával tovább (pontosabban visszafele) vonultam az Astoria felé. Közben a nap a szemembe tűzött, miért is ne? Hideg volt, fújt a szél, én mégis izzadtam.
Könyvtárba érve már felvettem egy kellemesen társaságkerülő aurát (értsd : izzadt szag, a kevésbé kellemes fajtából). Hoztam ki könyveket, a sci-fi - fantasy részleg környékén tapasztalható olvasottsági index túlzottan magas volta miatt inkább átfáradtam a második emeletre, hogy régi álmaimat valóra válthassam: Pszichológia, szociológia, e kettő kell nekem! (szabadon egy bizonyos nagynevű költő után)
Szóval kicsit tömörebben: kihoztam két pszichológiai, meg egy szociológia művet a két sci-fi könv mellé.
Aztán szép nyugodtan gyalog vissza az Astoria felé, ugyanis valahol a Ferenciek terének a környékén mintha láttam volna egy Libri boltot, ott biztos megvan valamelyik a két könyv közül. Gyalogolás közben ismét elkezdtem izzadni, pedig akkor már 5 óra környéke is lehetett. Enyhén kellemetlen érzésekkel (ld. márc. 7-ei post) közelítettem ismét a BTK épületét, amikor megláttam a másik oldalon egy szép zöld bookline.hu feliratot. Nosza, több se kellett nekem, átcaplattam a boltba. Bent ismét bénáztam egyet. Kivettem egy esernyőtartónak használt zöld műanyag kosárra (vagy inkább szatyorra) hasonlító izét. Persze csak később vettem észre, hogy ez nem az, amire én gondoltam. Aztán szépen ott helyben megtaláltam mind a két könyvet, úgyhogy jól meg is vettem. & goto dormitory;
Aztán este pedig még egy kávé a biztonság kedvéért. Amíg azt, és a hozzá rendelt szódát kortyolgattam, de amikor Ősi Laci hozott egy pohár sört, hogy ne menjek el olyan korán, na azt, azt nem kellett volna. A vérnyomásom egy kicsit nagyon magasra szaladt. Egyrészt a kávé és a sör egymásra hatásától, másrészt pedig ismételten eszembe jutott a Kriszti. Hiába, javíthatatlan vagyok. Vagy mazochista. Esetleg nem.
Aztán voltunk kondizni, de mivel nem éreztem jól magam (lehet, hogy betegség is kerülget?) az egyik műsorszámot, a felhúzást most kihagytam. Meglesz ennek még a böjtje... Majd következő alkalommal, amikor jól be fogom pótolni...
És most ismét itt vagyok a gép előtt, ahelyett, hogy valaki mással tölteném az időt...:(
Összegezve: szar napom volt, szarul érzem magam, és nem tudom, milyen szarságok várnak még rám. Csak hogy kevésbé szépen fogalmazzam meg a dolgot.

Battle Royal:
Hű. Aszta. Durvaságos.
Még a Program el se kezdődik, máris 2 ember halott. Most éppen 21-en vannak életben a 42 fős osztályból. Bár az első pár fejezet után óhatatlanul beugrik az embernek az 1984, ha más miatt nem is, a rendszer felépítése miatt.

Semmi különös.

Analgyakon majdnem bealudtam.
Voltam Ludyval és Time-vel sörözni.
Meghirdettem a vaterán két mp3-lejátszót, meg a digikamot.
Szedtem le A Nettnek HIM-et.
Olvasom a Battle Royalt. Már csak 17-en vannak életben.
A Logitech fülesemnek game over lett... Fákk.
Édesapámnak elfelejtettem sms-t küldeni szülinapi üdvözlésként.

Másnapos vagyok. Tegnap berúgtunk. Nagyon.
Tegnap történt még: átvettem és kifizettem a memóriát, úgyhogy ma szerelgetős nap lesz.
Voltam dolgozni is. Kaptam pénzt. Jee.
Ma pedig nem mentem be bev.prog. gyakra. A gyakorlat kezdete előtt kb. negyed órával ébredtem fel.
Most pedig a promo-s lányoktól kapott paradicsomlevest fogom magamba dönteni. Aztán, ha feltöltekeztem energiával, átmászok a Tescoba, venni zsömlét, tejet és tejfölt. Aztán csinálok jófajta rántottát hagymával és császárszalonnával.

No. Az utóbbi pár napban nem volt blogbejegyzés.
Mind péntekre, mind csütörtökre ki lett adva szerelemszobának az egyik-másik varjasi ikernek a szoba. Bár jobban örülnék neki, hogyha inkább nekem lenne kiadva...
Anyway. Voltunk Szaszával kint 15-én szdsz-en, jobbik-on meg fideszen. Előtte pedig voltunk egy kocsmában, aminek ha jól értettem a neve ős kocsma, valójában valami más. Nincs messze az Astoria-tól. Volt ott egy szép szőke leány is, csak sajna túl sokat beszélgetett egy másik emberrel... :P
Most meg fáradt vagyok, pedig egész nap nem csináltam eddig semmit. Vagyis de. Felraktam a windowst, meg blackboxot. Mer' hátha jó lesz.

Tegnap nem történt túl sok említésre méltó.
Este lementünk Szaszával a büffetbe egy szódára és kávéra (ő sörözött). Közben csatlakoztak CB-ék (CB, Kristóf, Vmv Gergő). Aztán ebből lett egy freestyle kaland (igen, szerepjáték). Éjfél környékén felmentem aludni. Lefekvés után, midőn elkezdett a fülem által érzékelt információ nagyobb hangsúlyt nyerni a csukott szemem miatt felszabadult energia következtében, dobogásra lettem figyelmes. Valamilyen meghatározhatatlan eszközt ütött valaki rendszertelenül. Én legalábbis nem sok rendszert fedeztem fel benne... Mikor már kb. egy negyed órája ment, úgy döntöttem, hogy utánanézek, ki a fene nem bír magával. Közben hallottam mások ellenvetéseit is ("Ez egy kollégium, b*zmeg!"), de kilépve a szoba ajtaján a zaj megszűnt. Visszamentem, és ismét. A mosdókagyló alatti lyuknál fülelve jobban is lehetett hallani eme zajt. Felmentem először a másodikra, hogy hátha onnan jön, de semmi. A harmadikon Krisztiék feles-söröztek. Beszéltem velük, és ők sem hallották...
Kristóf meg egy BTK-s leány, asszem Kusi-nak hívják, beszélgettek filozófiai témáról. Bár kevéssé volt konstruktív a "vita"... Miért nem érti meg ez a Kristóf, hogy vitázni akkor érdemes, ha felkészült vagy...
Blogin a bombagyáron szépen megfogalmazta:
"Csak akkor bonyolódj vitába, ha van vitastílusod, ismered az érvtechnikákat, de a legfontosabb, hogy akkor, ha nagyon biztos vagy abban, hogy meg tudod védeni az álláspontodat, mert jól, a vitapartnerednél jobban ismered a témát és persze hiszel is az igazadban. Olvass utána, következtess, gondolkozz, szánj időt a megismerésre! Hiába állít ő valótlanságot vagy téved, ha te ezt nem látod meg. Ha nem tudsz cáfolni (mert tagadni lehet, ha azt mondod, hogy nem, de a cáfolás érveket is jelent!), legyőz. És nem szabad csak úgy hinned nekünk. Olvass, gondolkozz, mérlegelj."
Ennyit erről.
Aztán ismét Fenyőéknél aludtam a 414-ben. Volt még fenn egy félmondat, amit elkaptam Kriszti és Vmv Szabi beszélgetéséből, nevezetesen, hogy Kriszti szerelmes Zsoleszbe? Lehet, hogy csak rosszul hallottam, de ez szíven vágott... Azt hiszem, már írtam korábban is, hogy van egy-két igen negatív tulajdonságom, amit nem ártana levetkőznöm magamról. Nevezetesen az, hogy elég hamar elkap a lelkesedés, ill. eszméletlen sokáig tudok ragaszkodni. Még anno Bori után voltak nagy lelki szenvedéseim, nemrég meg Kriszti miatt. Bár, ez még mindig tart. Hiába tudom racionálisan gondolkodva, hogy ez nem helyes, ill. fölösleges energiapocsékolás és evolúciós szempontból elemezve a kérdést hülyeség, amit csinálok, ennek ellenére az az entitás, aki én vagyok, ezt tovább csinálja. Az ember nem cselekszik mindig racionálisan. Jónéhány példát lehet találni arra, amikor emocionális döntést hoz a racionálissal szemben, de emiatt azt hiszem, nem bírálható. Hiszen egy teljesen racionális ember éppúgy nem jó, mint egy teljesen irracionális. Mind a kettőre szükség van, csak nem mindegy, milyen arányban, ill. milyen egyensúlyi helyzetben.
Sajnálatos módon olybá tűnik számomra, hogy elkezdett nem megfelelő irányba tolódni bennem is ez az arány. Habár már elég régóta "ugyanúgy" viselkedek (vagy kevésbé változok), nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez így jó lenne. Tudom, "bolond aki sír egy lány után" (habár a sírás az egy ideje nincs benne a repertoárban), kíváncsi lennék, mi okozza azt, hogy a bánkódási periódus ilyen hosszúra nyúl bennem. Mindamellett arról se vagyok meggyőződve, hogy jobb lenne a rövidebb rekondicionálási időszak.
Hogy mindez miről jutott eszembe? A tegnap/ma éjszaka álmodottakról. Valami érdekes elegyet alkotott főszerepben Borival, ill. Krisztivel. Bár Kriszti több "epizódban" felbukkant. Ha jól emlékszem, volt valami olyan rész, hogy egymáshoz vagyunk kötözve, én meg dühös voltam (nem tudom, miért), és eloldoztam a kötelet, és a maradékát hozzávágtam. Ez maradt meg bennem leginkább. Általában ébredés után tíz percen belül elfelejtem, mit is álmodtam. De ez most megmaradt...
Mai feladat: Beadandót írni, ill. az újságcikkeket elkészíteni. Ami abból fog állni, hogy kiválasztom, melyik filmről alkossak véleményt, majd azt letölteni, megnézni, aztán cikket írni. Ezután szétnézni a betty-n, majd válogatni 2-4 filmet, amit szerintem érdemes megnézni. Ill. válogatni zenéket. Bár most megpróbálok nem csak rock-ot.

Napi terv részben teljesítve:
Megcsináltam a filmajánlót. Sweeney Todd lett, rövid filmajánlónak pedig a Szkafander és pillangó ill. a Jumper lett.

Egyéb híreink:
3 kávét megittam, mégis fáradt vagyok. Valami kellemetlen érzés mászkál a torkom környékén... Ilyen lenne, amikor sok a gyomorsavam? Még nem volt ilyenem se...
Most megint elkapott az ürességérzés. Ki kellene mennem emberek közé. Holnap lesz rá lehetőségem. Reggel 8:15-től bev.prog. zh, aztán 10-től analgyak. Du. 2-től meg meló. Állandó pénzzavarban szenvedő (azt, hogy csóró, nem mondom, mert) kollégistának jól fog jönni egy kis pénz. Veszek belőle tejet. A mai adagot ugyanis megittam. Az ürességérzés egyébként a 3. emelet zaja (Kriszti hangminta azonosítva, konzekvencia levonva) indukálta. Társaságra vágyom, vagy szebben megfogalmazva:
"Ijesztő a csend, hangokra vágysz
Égi jelre, látomásra, hiába vársz"
Kalapács - Itt leszek
Eltérve ettől, lehet, hogy inkább le kellene mennem sörözni egyet.
habár "Üres üveg, olcsó vigasz, önáltatás", de pillanatokra elűzi a bensőmet szaggató fájdalmat, s aki időt nyer, életet nyer. Igen. Biztos mazochista vagyok. Vagy éretlen. Vagy valami ehhez hasonló.

El is felejtettem említeni, hogy befejeztem a Battle Royalt, elolvastam még Anthony Sheenard: A csonkolás művészete novelláskötetét, belekezdtem egy Habermas nevű ürge szociológiai tanulmányos könyvébe (aztán abbahagytam, mert majdnem instant kómát okozott), ill. most egy bevezetés a pszichológiába-t olvasok. Ez már valamivel izgalmasabb, de elég tömör. Két nap alatt még csak a nyolcvan ikszedik oldalon járok.

Mai tervek még:
Meginni egy cappucino-t (nem nyert, kv-gépek out of order), átnézni még egyszer a prog.tételeket, aztán süppedés. Legalább az álmaim szépek lehetnének, hamár a nappalok nem olyanok.

Mai nap:
- Voltunk szaunázni Edittel meg Puddinggal. Jó volt. Izzadtam, nagyon. Ismerősök azt mondták, hogy nem kellett volna annyi időt benn tölteni, mint amennyit benn töltöttünk, de attól még jó volt. Bár a 3. turnusnál már fájt a fejem és szédültem (kb. 15 perc egy turnus, +5 perc zuhanyzás), úgyhogy az volt az utolsó.
- Nőiesedek :). A szív gondjait édességgel száműzöm. A Nett vett nekem tegnap goffrit és eperlekvárt, ma pedig jégkrémet ettem.
- Csináltam megint rántottát hagymával, karajjal és egy kis császárszalonnával. Nyamm.
- A 3. kávé hatására elmúlt a rossz kedv, ami eddig nem nagyon tágított mellőlem.
- Nemsokára megyek és veszek kedvenc nagyáruházunkban sört.

Hétvégi program: Nővér ismerősének szagdolgozatot gépelni. "Pénz, pénz a sok rohadt pénz kell...":P
Pénteken pedig megyek haza azt hiszem...
Egyebet nem tudok...
ui.: vagyis de. Hungarica új album marha jó! Akt. kedvenc: Adjunk esélyt

No, végre tudok időt szakítani blogírásra is... Igazából már hétfőn megtehettem volna, de akkor inkább zh-ra készültem.
Szóval:
Voltam otthon. Halálra zabáltam magam. Jó volt. Szombaton meglocsoltam nővéremet, mert mentek el, hétfőn meg kishugaimat és édesanyámat. Aztán jöttem vissza. És igen, alig gondoltam a Krisztire, amíg otthon voltam. Jól van, lassan elfelejtkezem róla...
Ma írtam egy zh-t bev.mat.-ból, remélem, meglesz a kettes... Nem ártana, mert harmadszori tantárgyfelvételem...
További program a mai napra:
- enni
- bev.prog. előadásra menni
- este kondi

Tegnap voltunk lenn sörözni Fenyőékkel. Lehet, hogy nem kellett volna, mert ott volt Kriszti is, aminek folyományaként vele álmodtam. Jee.
Ma meg szokásos időben (6:00) kelés, zuhany, büffet, aztán ki a XVI. ker.-be, eladni a fényképezőgépet.
Most pedig fáradt vagyok, megyek aludni.
Este valószínűleg megint szülinapot ünneplünk.

No. Ma megint sikeresen nem mentem be bev.prog. gyakra. Ismét sikeresen 3/4 10-kor keltem fel... Ügyes vagyok.
Voltam ma melózni, meg konditeremben, és nemsokára megyek tescozni egy sort, mert éhes vagyok. Melóból sikeresen nálam maradt két kulcs, sikeresen ráparáztam a dologra.
Sikeres-e vagyok?

No. Ennek is eljön az ideje. Mármint, hogy konkrétabb formába öntsem mentális szimuláció útján nyert tapasztalataimat, illetve a levont konzekvenciákat.
EQ 45. Férfiaknál 42, nőknél 47 az átlag.
SQ 38. Férfiaknál 30, nőknél 24 az átlag.
Ezek alapján B típusú, kiegyensúlyozott agyam van.
Lássuk, milyen ismert tulajdonságaim vannak (ömlesztve):
Ami először eszembe jut így zenehallgatás közben az az, hogy a zenehallgatás nagy hatással van rám. Az általános érzelmi állapotomat majdnem kizárólag a hallgatott zene határozza meg (módosító tényezők: erőteljes, traumatikus pszichikai behatások). E mellett szintén nagyon rá tudok hangolódni egy-egy filmre is. Kiváló példa erre a Stardust, nem hiába néztem meg vagy 5-ször eddig. Bár ebből azt a következtetést lehetne levonni, hogy túlságosan erőteljes a "belső kisgyermek" bennem. Ez pedig nem hiszem, hogy igaz.
Másodikként a trehányságomat tudnám megemlíteni. A koliszoba aktuális állapota híven tükrözi ezt. Emellett viszont az is tény, hogy képes vagyok ezen állapot megváltoztatására, hogyha van valamilyen motiváló tényező. Lásd anno, amikor Krisztivel jártam. Azóta nem volt olyan tiszta a szoba, mint akkor. Tehát újabb tulajdonság kapcsolódik a posthoz, a rugalmasság. Viszonylag kevés dolog tud motiválni viszont. Ezek közül az egyik a barátnő-téma. Nem sok mindenért vagyok hajlandó cselekedni, de ez az egyik (sőt, merem állítani, hogy az egyik legfontosabb). Ez viszont nem feltétlenül pozitív tulajdonság.
Ide kapcsolódik az, hogy nagyon nem szeretek egyedül lenni, valamilyen furcsa oknál fogva mégis ez igen gyakran bekövetkezik. A hiba minden bizonnyal az én készülékemben van, a barátok, haverok köréből érkező ellenkező vélemények dacára. Ehhez pedig az tartozik még, hogy igen gyakran vagyok lehangolt. Vajon miért? (költői kérdés volt) Ismerkedésben viszont kezdem azt hinni, hogy elég jó vagyok. Noha kicsit szigorúbban megvizsgálva a kérdést visszaüt a passzivitásom, ugyanis a közeledés nem az erősségem. Viszont haverkodni jól tudok. Egyik sem egy domináns tulajdonság, igen, tudom.
Most beugrott még egy, az önzetlenség. Valahogy úgy vagyok vele, hogy amit megoszthatok, azt meg is osztom... Lásd egyszerűbb dolgok, mint cigi, pénz. No igen, a pénz. Anyagi helyzetem a viszonylag rendezett és a csóringerség között rezonál. Szóval, vagy van pénzem, vagy nincs. Viszont az önzetlenség-rugalmasság-barátnősüléshez mondató még az, hogy ha van valakim, akkor nem sajnálom rá a pénzt (lásd anno Krisztinek főztem postot, ill. más egyebek, amik még blogelőtti időkben történtek).
Viszont elég sokszor érzem, hogy valami nincs rendben velem. Valahogy hiányzik a lelki egyensúlyom. Azt is tudom, hogy mi kellene ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyek, habár ezt az állapotot nehéz elérni, ez pedig a viszontszeretettség érzése. Én nem vagyok olyan, mint Menta, aki az egyik blogpostjában írta régebben: "nem ezért küzdök egész életemben, hogy elmondhassam, hogy van mellettem valaki". Én viszont igen. Blogjának olvasgatása közben egy másik tulajdonság, szintén nem jellemző az általános férfi-sablonra: engem nem zavar a kötöttség, sőt egyenesen vágyok rá, hogy lehessek valakivel minél többet. Azt hiszem, itt megint nem az elvárások szerint viselkedek.
A stresszhelyzetekre viszont agresszivitással reagálok legtöbb esetben. Habár ez általában nem látszódik, mert a társas kapcsolatokban vagy: a., szerepet játszok vagy b., bezárkózok (pókerarc). Társaságban nehezen nyílok meg, habár ez függ attól, milyen társaság. Pl. egyetemi "bandával" szemben elég könnyen feloldódok a beszélgetések folyamán, ill. a volt kolis-középiskolai társaságban meg igyekszem abszolute nyílt lenni.
A saját magamról alkotott kép enyhén negatív (ld. régebbi hipochonder post).
Kedvelem az átlagostól eltérő, kicsit bonyolultabb megfogalmazási módokat :)
Azt hiszem, hirtelen ennyi. Ha még jut eszembe valami, majd azt is jól leírom.

update: szekszuális értelemben véve konzervatív vagyok :P

A mai nap folyamán ezeket tettem: Semmit.
Egész nap Reaper-t néztem eleddig. Délután hívott Ludy, úgy néz ki, hogy lesz meló BN-en. Zsír.
Lecsaptam még tegnap asszem egy z710i-t, zsír. A pénz is már majdnem megvan rá teljesen, már csak mem.kártyára ill. a bluetooth fülesre kell pénz. Bár, ha a szoctám ill. a jeges est-lágymányosi bál pénz megjön, akkor minden klafa.
Tetszik ez a sorozat. :)
Tegnap voltam melózni, az meg szintén jó volt. Habár sikeresen benéztem az óraátállítást. Az úgy kezdődött, hogy reggel 3/4 6 (vagyis 7) környékén hívott a főnök. Egy pillanatra nem tudtam, hogy mit akar (jelzem: kómás voltam, mert kb. sokáig beszélgettem Juccal msn-en), aztán amikor belehallóztam a telefonba, jött az információáradat. Hogy kik lesznek aznap, meg hogy kik lehet, hogy nem. Ok. Aztán leraktam a telefont (érdekes: hímnemű társaim között ő az egyike a keveseknek, akik képesek majdnem a semmiről 4-5 percen keresztül beszélni, ami egyébként inkább a női oldal sajátossága - lásd nővérem), és kikómáztam plusz tíz perc alvás után a kv-géphez, mert eljött az ébredés ideje.
A reggeli cigi-kv szertartás közben láttam a Magyar Danit, ami egy kicsit meglepett. Nem szoktam ilyen korán ébren (sőt, éberen) látni. Aztán amikor megkérdezte, hogy átállítottam-e az órámat, akkor ütött be a koffein... Volt kemény 5 percem, hogy felöltözzek, megfésüljem a szépen mindenfele álló hajam, aztán rock'n'roll!
A meló nem volt túl izgalmas, viszont kettő emberrel kevesebb jött el, emiatt plusz 800 pénzt kapott mindenki (én is, így 4 óra melóval kerestem 3800 pénzt - nem rossz, mi?). A poén az, hogy szombaton megkaptam a két napi bért, összesen 8 emberre. Kétszázasokban! Az első pakk még bele is fért a pénztárcámba, de a másodikat már a kabátban tároltam (rá is paráztam, hogy mi lesz, ha ellopják).
Délután voltunk kondizni Kendivel, most a változatosság kedvéért teljes test-edzést csináltam, el is fárasztott rendesen.
Ezek után gondoltam, milyen jó is lesz lefürödni... Nos, nem. Amikor már teljes harci felszerelésben (értsd: törölköző, tusfürdő-sampon, cigi) álltam a folyosó végén, találkoztam Majorral, aki közölte, hogy rossz ötlet. Nincs meleg víz! Fákk, hogy rövid és tömör legyek. Reggel kimaradt a zuhany, délután kimaradt a zuhany (mentünk kondiba, minek kétszer zuhanyozni), aztán meg ez. Nem szeretek mosdatlan lenni. Esetleg fesztiválon, de az más :)

Aztán este szerepjátszottunk a 6.-on. No igen, látszik, hogy marha régen játszottam. Ráadásul Shadowrun volt, ami kicsit nehezíti a karakterek dolgát...

Kb. ennyi mára. Viszont ma mindenképp mosnom kell... Nincs mit felvennem...